Csepel Mátra női (1968) és férfi (1970) - Hungary

Úgy gondolom, hogy ez az a kerékpártípus, amihez mindenkinek fűződik valamilyen emléke. Sokakat ilyennel vittek iskolába, esetleg ilyenen tanult kerékpározni. Egy ilyen kerékpár volt nekem például az első "veterán", amin dolgoztam, amin a kerékpárok felújítását először gyakoroltam. A Csepeli Kerékpárgyár egyik meghatározó típusa, amelyet az '50-es évek elejétől egészen a '70-es évek elejéig gyártottak. Az utolsó nagyobb széria 1971-ben készült Csepelen, majd a típus örökre bevonult a történelembe.

Érdekesség, hogy női Mátra kerékpár közel kétszer annyi készült, mint a férfi kivitelből. Ez magyarázza az előkerülő kerékpárok eloszlását is. A korabeli reklámok szerint ezt a típust szánták a Tura kerékpárok testvérmodelljének, azaz un. "strapa" típusnak, néhány, inkább design-beli módosítással. Ilyenek a gömbölyű sárvédők és az átgondolt sárvédőfelfogatás. Néhány alkatrész még eltérhetett a Tura típusétól, mint például a Robusta nyereg, de javarészt technikailag szinte megegyező kerékpárok voltak. Az eltérő díszítés és a pár "luxus" érzést keltő alkatrész (mint például a gumiházas hátsó prizma vagy az alumínium villafejsapksa) azért megmutatkozott a kerékpár árában, de így is közkedvelt típus maradt több, mint két évtizedig.

A hosszú gyártási periódus alatt viszonylag kevés módosítás történt csak:

-A vas alapú nyaktábláról lekerült az RM (Rákosi Mátyás Fémművek) felirat. (kb. 1956-57)

-A sárvédők hossza változott, rövidebb lett. (kb. 1960)

-Az ovális keresztmetszetű hajtókarokat leváltotta a szögletes keresztmetszetű, a pedálokra prizma került, a láncvédő rövidebb és vastagabb lett. Ez volt a körülbelüli időpont, amikor az addig használatos fix "stucnis" előépített kormányt lecserélték az állítható típusra. (kb. 1967)

-A vaslemezből préselt váznyaktáblát leváltotta az eloxált alumíniumból készült, a hátsó kerek gumiházas prizmát egy keskenyebb, fehér külsejű típusra cserélik. (1970)

-A díszítés változik, a szolid MÁTRA felirat helyét átveszi a Turákon is használt betűtípussal írt, illetve változik a kerékpár csíkozása, több csíkot is sablonnal fúj mintákkal helyettesítenek. (kb. 1967-68)

-A gyártás második felében megjelentek a különböző színű vázak, illetve sárvédők, de ekkoriban is az alapszín a fekete maradt.

Mivel pontos gyári adatok nem állnak rendelkezésre, ezért ezek a változások csupán a megmaradt kerékpárok és a saját, gyűjteményemben található kerékpárok vizsgálata során gyűjtött adatokból levont következtetések, így eltérések lehetnek! Fontos kiemelni, hogy számításba kell venni az esetleges exportból visszamaradt alkatrészekből, esetleg külön kérésre készült kerékpárokat is.

A képeken látható darabok azért is meglehetősen ritkák, mert a sémától eltérően nem fekete fényezéssel készültek. Az ehhez hasonló darabok akkoriban drágábbak és nehezebben hozzáférhetőek voltak. Az akkori kerékpárok között biztosan nagy feltűnést keltettek. A férfivázas 1970-ben, a női 1968-ban készült. Utóbbi sima, bordó fényezésű, arany díszítéssel, előbbi krémszín-bordó-metál fényezésű, szintén arany díszítéssel. Akkoriban a festékek gyengébb minősége miatt az alapozásra is különösen nagy figyelmet kellett fordítani, ami szintén drágította az előállítást. Az olcsóbb modellek, mint a Tura és Mátra ezért ritkábban kaptak efféle fényezést, ezt inkább megtartották a drágább típusok privilégiumának (pl. Tihany, Camping, stb....).

Előéletükről sajnos viszonylag keveset tudunk, de biztosan vigyáztak rájuk, ezért is maradtak meg ilyen szép állapotban. Mindkét kerékpár szétszedésen és alapos takarításon esett át, emellett pár kopó alkatrész cseréje is megtörtént. A férfi kerékpárnál viszont még használhatóak voltak az eredeti gumiköpenyek, csupán a hátsó belsőgumi szorult cserére.

Összességében úgy gondolom, hogy ezek a kétkerekűek kiváló példák a magyar kerékpárgyártás második hőskorából. Nagy számban megtalálhatóak voltak, mind falun mind városban, mint az emberek mindennapi közlekedésének elengedhetetlen eszközei. Sajnos veterán kerékpáros körökben ezek a típusok még csak most kezdenek népszerűbbek lenni. Most, hogy egyre kevesebb található belőlük napi használatban a gyűjtők is felfigyeltek rájuk. Remélem a Csepel Mátra is fel fog egyszer kerülni a nagy "presztízsű" típusok közé és minden gyűjtemény elengedhetetlen darabja lesz. A helyét biztosan kiérdemelte!